Mivel mostanában mindenki csak besztof kétezernyolcakat ír, én is eldöntöttem, hogy összeállítok egyet. Ám mivel ez sehogyan sem akart összejönni, amit láttok, az inkább egy most of 2008.
Tehát a következők pörögtek, zúgtak, álltak polcon a legtöbbet:
Zenei téren számomra nem volt igazán nagy durranás az idei év, de végül sikerült összeszednem három, rettentően sokat hallgatott albumot.
the Dillinger Escape Plan: Ire Works - ez 2007-es anyag, de én idén kaptam el, nagyon-nagyon bejött a dolog, sokáig le sem került a playlistről.
Maybeshewill: Not For Want of Trying - végképp nem hittem volna, hogy egy ilyen típusú zene egyszer elkap. Hát ez betalált, de nagyon.
Isten Háta Mögött: A kényelmetlen lemez - Nekem nem váltotta be maradéktalanul minden hozzá fűzött reményemet, mégis agyonhallgattam. Az IHM az IHM. A Borsodi meg Borsodi.
Könyvek közt sem találtam semmi kiemelkedőt. Bizony, mióta szegény Vonnegut meghalt, nincs olyan író, akinek az aktuális kötetéért már a megjelenés napján rohannék a boltba. A 2008-as évet részemről lehetne egy, a Nobel-bizottság döntéseinek megfejtésére irányuló (máskülönben hatalmas erőfeszítéssel járó) kísérletként értékelni. Bejelentem: a kísérlet nem járt eredménnyel. Ám bensőségesebben megismerkedtem többek közt Doris Lessinggel, Clézióval és társaikkal. Akit még sűrűn forgattam és némiképp be is jött: Salman Rushdie. A magyar mezőnyt meg inkább hagyjuk, most nincs kedvem káromkodni.
Filmek terén megintcsak nehéz helyzetben vagyok. Rengeteg filmet vártam, de kevés hagyott bennem mély nyomot. A Dark Knight Jokere felejthetetlen, ám Bruce Wayne inkább hasonlít James Bondra, mint a Daniel Craig által alakított (leginkább egy kiégett NDK-ügynöknek látszó) 007-es.
Az Indy 4-et egyszerűen nem értem, hogy miért húzták le annyira. Szerintem korrekt, vagy csak én nem éreztem rá anno eléggé a trilógia igazi ízére.
Viszont nem igazán jött be a Burn after reading, ennek ellenére többször megnéztem, leginkább Brad Pitt miatt.
Az idei "B-film" kategóriát nálam a Death Race viszi (gondolom sok más ember is így van ezzel).
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem sok 2008-as filmet láttam eddig. Elsősorban a Plan 9-nek köszönhetően ugyanis nekiálltam bepótolni hiányosságaimat. Lehet, hogy jobban is jártam ezzel... vagy csak menthetetlenül sznob lettem.
De az is lehet, hogy mindez csak azt jelzi, hogy valami nincs rendben a mindennapi szellemi betevőnket gyártó iparosokkal. A lelkibékém megkívánja, hogy 2009-ben valami igazán nagyot durranjon és kizökkentsen közömbösségemből. Remélem ez így is lesz.
